Simaság történelme röviden

Már a római korban is laktak itt bizonyítják ezt a település mellett talált I-II. századi sírok.

A mai falu első okleveles említése 1265-ből való (Ságh), mint királynői birtokot tartották számon. Történelme folyamán azonban több elnevezése is volt. 1338-tól Egyházasságnak hívták a községet, jelezve, hogy templommal bír. Királyi szolgáló népek éltek itt, akik pecsenye- és kenyérsütéssel rótták le szolgáltatási kötelezettségüket, mivel a települést 1378-ban Pecsenyesütőságnak, 1597-ben pedig Kenyérsütőságnak nevezték. 1458-59-ben Sopron Vármegye törvénytartó gyűlése itt esett meg. 1357-ből származik Simaháza első okleveles említése Simonháza néven.

Az 1600-as évek végén a kisebb köznemesi családokat nagy jelentőségű család váltotta fel a birtoklásban: a Festeticsek. Nevükhöz fűződik a falu teljes szerkezetének átépítése. A Tolnai Festeticsek sok kiváló hazafit adtak a nemzetnek, akik országunk történetében is jelentős dolgokat vittek végbe, közülük jó páran Ságon születtek és vannak akik itt is vannak eltemetve. A birtokot, Keszthelyre költözésük után 1840-ben eladták a rokonságban lévő Széchenyieknek. 1874-től 1916-ig a Herceg Hochenlohe Waldenburg-család lett a birtokos. Időközben 1907-től a településünk megkapta a Felsőság elnevezést, majd 1928-ban Simaháza és Felsőság egyesítésével hozták létre a mai Simaság elnevezést.

1929-től Eörsi Balogh Brunó tulajdonába kerül az uradalom, majd Varga Bálint kőszegi fakereskedőé lesz. 1945-től államosították a kastélyt és az épületeket.

Az államosítás után a birtokrendszer megszűntével ismét szerkezeti változáson ment át a település. Az 1960-as évek végétől nagy építkezések zajlottak. A régi cseléd lakások helyett, a kor követelményeinek megfelelő házakat építettek, új utcák nyíltak, a fiatal házasoknak négylakásos társasházakat építettek.

1974-ben Simaházáról az utolsó lakó is elköltözött, ezáltal ez a kis település megszűnt létezni.

A népességi csúcsot 1980-ban érte el Simaság 807 fővel. Ma 600 fő körül mozog a lakossági létszám.