Vitéz Horváth Sándor
Simaháza, 1915. február 2. – Mecseknádasd, 1957. augusztus 6.
Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem 2. kitüntetettje
A keleti fronton Horváth Sándor hadnagy 1942 nyarán egy felderítés folyamán egy erdőben 4 orosz páncélgépkocsira talált, amelyet csak egy katona őrzött. A többi orosz valahol távolabb fedezte magát, mert az erdő magyar tüzérségi tűz alatt állt. Az oroszt leütötte, két honvédjével két páncélost beindított és kivezetett az erdőből, majd erősítéssel visszatérve a magukhoz tért oroszokat kézigránátokkal leküzdötte, így a másik két páncéljármű is a honvédek zsákmánya lett. A közelben tartózkodó Jány vezérezredes intézkedésére azonnal kitüntették a Magyar Koronás Bronzéremmel.
Más alkalommal önként vállalkozott arra, hogy az arcvonalak közt folyó Don partjának egy szakaszát felderíti. Este elindult két rajjal (24 fő). A térdig érő hóban egész éjjel meneteltek, és emberei reggelre kimerültek. A hadnagyot már csak egy tiszthelyettes kísérte, a többiek pihenő után visszatértek a századhoz.
A hadnagy és a tiszthelyettes kúszva közelítették meg s Dont. Ott felderítették, hogy az oroszok a folyón a jeget „hizlalták”, hogy idővel a megvastagodott jég tetején a folyó egy részén átkelhessenek. Horváth hadnagynak az a terve támadt, hogy felrobbantja a jeget, ezért a tiszthelyettest robbanószerért hátraküldte. Ekkor váratlanul 15 szovjet katona támadt rá. Egyet lelőtt, hármat megsebesített, de géppisztolya beakadt, mire az oroszok rávetették magukat, lefogták, és előretolt állásukba hurcolták. Egy földes bunkerben egy orosz főhadnagy tolmács segítségével órákon át vallatta. Minden holmiját elszedték, kézigránátjait egy keskeny asztalra tették. Közölték vele, hogy felakasztják, de lehet, hogy csak ijesztésnek szánták. Pár óra múlva az oroszok figyelme valamelyest ellankadt. Horváth hadnagy az asztalra könyökölt, és a már elfogásakor kibiztosított egyik német kézigránátjának meghúzta a zsinegét. Hármat számolt, majd kiugrott az ajtónyíláson. A következő pillanatban a kézigránát felrobbant, és felrobbantotta az asztalra kitett többi kézigránátot is. A bunker megremegett, azután odabenn minden elcsendesedett…. Horváth a hóba vetette magát, majd a dermesztő hidegben ingujjban végigfutott a lövészárkon. Egy meglepett katona útját állta,ennek elragadta géppisztolyát, fejbe verte és kiugrott a futóárokból. Szaladt a magyar vonalak felé, miközben utána lőttek. Az egész területet aknák borították. Időnként meghúzódott a hóban, a nagy hidegben csak egy szál ruha volt rajta. Közben lőttek rá, és eltalálták az oldalán és a bal karján, de nem követték a bozótos elaknásított területen. Ó szerencsésen elszökellt a magyar drótakadályokig, ahol összeesett. Századparancsnoka, Mátrai százados maga hurcolta be a fedezékbe. Soron kívül 15 nap szabadságot kapott, és Vécsey Béla alezredes felterjesztette a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremre, és előléptették főhadnaggyá. Egészséges szervezete kiheverte a sebesülést, ugyanúgy, mint egy évvel korábban a Délvidéken, amikor Battyánál a csetnikekkel tűzharcba kerülve kézigránáttól nyolc sebet kapott…
1946-ban letartóztatták, és 8 évet a Gulág táboraiban töltött Pecsora vidékén.
1992-ben a honvédelmi miniszter posztumusz őrnaggyá léptette elő.
